Tudományos és laikus körökben is úgy beszélnek a hisztiről, mint a gyermeki akarat egyik természetes megnyilvánulása. A hiszti kezelésével kapcsolatban általában egyszerűen úgy nyilatkoznak, hogy vagy nem különösebben kell foglalkozni vele, vagy a gyermeki hisztivel szemben a szülői retorzió alkalmazása (szidalmazás, verés, büntetés) normális dolog.
Mint végzett diplomás mediátor és mint háromgyermekes anya, szakmailag és tapasztalatból is teljesen más véleményen vagyok.
Mert mi a gyermeki hiszti valójában ? Nem feltétlenül akaratnyilvánítás, 80 %-ban biztosan mondhatom, hogy információhiány következménye.
Ok: a gyermeki akarat valójában nagyon egyszerű dolgokra, és bőven megengedhető teendőkre irányul. Pld: kérek egy csokit, cukrot, poharat, játékot, tányért, ruhaneműt, ételt, italt, stb. Szeretnék játszani, hintázni, sétálni, felmászni ide-oda, játszál velem, amit én szeretnék, vegyél fel, tanulj velem, stb. Mivel a gyermeknek még igen korlátozottan van tudomása a világ dolgairól, szokásokról, magatartási formákról, ezért nagyon sok esetben információhiánnyal küszködik, melyet csak a körülötte lévő felnőttek tudnak feloldani.
Mit tesz az a felnőtt, aki nem foglalkozik a gyermeki hisztivel?
Egyértelműen kimondható, hogy a saját gyermekének szellemi. és lelki fejlődésével nem foglalkozik. Ha a gyermek nem kapja meg a kellő odafigyelést és magyarázatot a kérdéseire, mondhatom, hogy abszolút jogosan hisztizik, mert ugyan kitől várhatna válaszokat, mint a felnőttektől. Amennyiben a szülő / felnőtt nem foglalkozik a gyermeke kérdéseivel, akaratának érvényesülésével, úgy egy súlyosan negatív társadalmi mintát is felállít a gyermeke előtt, melyet a gyermek tovább fog mindig adni az adott közösségében. Ebből a korai fejlődési időben kapott negatív mintából alakul ki azután már fiatal korra a “leszarom” szindróma, vagy az abszolut egoizmus.
Ha a retorzió oldaláról közelítjük meg a kérdést, akkor még súlyosabb sebeket okozunk a gyermeknek. Nem kapott a kérdéseire választ, nem tudja, hogy éppen miért nem valósulhat meg az, amit szeretne, ugyanakkor a szülő / felnőtt részéről az elvárható válaszok helyett számára érthetetlen további sérelmeket kap. Tehát a retorzió alkalmazása mélyen elítélendő, hacsak nem az a cél, hogy a gyermekkel megutáltassuk magunkat, elidegenítsük magunkat tőle, vagy a minden logika nélküli agresszivitásra neveljük.
Mi a gyermek szükséglete az egészséges fejlődéshez?
Érzelmi-, lelki fejlődéséhez a mindennapi szeretet megnyilvánulása, ölelés- és puszihegyek, teljes gondoskodás és odafigyelés minden időben. Szellemi és fizikai fejlődéséhez a folyamatos odafigyelés, kedves, nyugodt magyarázatok, válaszok adása, hiszti- és egyéb sérelem (elesés..) esetén elsődlegesen a gyermek megnyugtatása, ölbevétele, vígasztalása. Fizikai fejlődéséhez elengedhetetlen a napi megfelelő mozgásigény kielégítése, a közös játékokban való aktív részvétel.
Alapvető elvárás, hogy aki gyermeket vállal, akinek gyermeke van, minden nap szánjon megfelelő időt a gyermekére. Alapvető elvárás az is, hogy amennyiben a felnőtt ugyan szülő, de nem tanulta meg, hogyan is kell bánni egy gyermekkel vagy kezelni a gyermeki reakciókat, tartson önvizsgálatot és tanulja meg akár tréningeken, oktatások útján, szakmai könyvek elolvasásával, hogyan is felelhet meg a szülői pozíciónak, mint társadalmi szerepnek.
A fentiek alapján tehát kijelenthető, hogy a gyermeki hiszti természetes velejárója a gyermek fejlődési folyamatának, kezelése is csak természetes módon valósulhat meg kielégítően.
Természetellenesnek az mondható, amikor a szülő tudása híján, tehetetlensége folytán nem képes a természetes gyermeki hiszti kezelésére.
Ha tehát szeretnéd kiűzni a mindennapokból, érdemes megfontolni, hogy másképpen is lehet reagálni.
Várnay Krisztina (Családom Cafeblog író)